Córdoba virágba borult udvarai – káprázatos patiók

Córdobának a számos történelmi és kulturális látnivalókon túl, van még egy erős ütőkártyája, amivel mindenki szívébe azonnal képes belopnia magát. Ezek a fehér falú, gyönyörű színes virágokkal díszített, erkélyes házak belső udvarai, azaz a córdobai patiók. A legszebb patio cím elnyerése, évről évre lázban tartja a helyieket, és a május elején idelátogatókat. A nyertesek bevallása szerint ehhez komoly anyagi és időbeli áldozatot kell hozni, és a patiókat elnézve ebben kételkedni semmiféleképp nem lehet.

Córdoba első patiói, a rómaiak korára vezethető vissza. A tipikusan mediterrán lakóépületek belső udvarainak kialakításának elsődleges szempontja volt, a száraz, és meleg éghajlat elleni védelem. Az árnyékot nyújtó központi téren kaptak helyet a kis vízgyűjtő medencék is, amelyek valamennyire segítették a házak hűtését.

Később, ezt az építészeti megoldást őrizték meg a mórok is, de saját kultúrájuk mintájára, az udvaron ún. riatokat (virágágyás) alakítottak ki, amelyek nem csak a patiok díszei voltak, hanem a dús növényzet még kellemesebb klímát biztosított a nyári forróságban. Az öntözéséhez mélyebb kutakat ástak, amiket csatornarendszerrel kötöttek össze, így már ezek nemcsak az esővíz összegyűjtésére szolgáltak, hanem a családok szükséges vízellátását is megoldották.

Szintén az arab kultúrának köszönhető, az udvarok színes csempével való díszítése, a zsalugáterek használata, vagy épp a kavicsokból alakzatra kirakott udvari burkolat. Ezek nélkül, ma már elképzelhetetlen egy tradicionális córdobai patio.

Tarts velem személyesen is városnéző sétáimon, és fedezzük fel együtt Andalúziát!

Városlátogatú túrák

A XIX. században egy új építészeti divat érkezett. A módosabb családok elhagyták régi otthonaikat, és hatalmas palotákat kezdtek el építeni. Házak így üresen maradtak, de végül ez nyújtott megoldást a szegény paraszti rétegnek. A mórok által épített alacsony épületekre, újabb szintet húztak, ahol a lakószobák kaptak helyet, alul pedig a közös konyhák, mosószobák, illemhelyek, és a szerszámok tárolására szolgáló részek kerültek kialakításra.

Az „új szomszédok”, az arabok kertjeinek virágjait cserepekbe rakták, és szinte egyidőben elkezdték a falakat díszíteni velük. A spanyolok büszkeségéből fakadóan hamarosan megkezdődött a rivalizálás is, és minden lakóközösség a legszebb patiot szerette volna magáévá tudni. Azért, hogy ne csak maguk közt vitassák meg ezt a roppant fontos kérdést, a város lakóira bízták a közös döntést.

Így először 1918-ban, kitárták a kapukat a városlakók előtt. 3 év múlva, 1921-ben, a város vezetősége úgy döntött, hogy hivatalossá teszi az eseményt, és kihirdette az első „córdobai patiók és erkélyek versenyét”.

Napjainkban, közel 50 patio száll harcba évről-évre, és a május első két hetében zajló, tavaszköszöntő fiesta ideje alatt ezek ingyenesen látogathatók, igaz ezért bőszen meg kell küzdeni a hatalmas tömeggel. A város legszebb udvarát, több kategóriában is megválasztják, és az első 8 helyezést pénzzel díjazzák – az első helyezés kb. 4000 eurót ér -. A díszudvarok cserepeiben többnyire muskátlik (geranios), jázminok (jasminas), futómuskátlik (gitanillas), rózsák (rosas), és a spanyolok nemzeti virága, az elmaradhatatlan szegfű (claveles) díszeleg.

A bírák, a virágok sokféleségén kívül, figyelembe veszik a cserepek épségét, az udvar természetes megvilágítottságát, és a flamenco kultúra jellemző kellékeiből kialakított környezetet is. A város 6, régi városnegyedeinek (San Basilio, Judería, Las Flores, San Lorenzo, San Pedro, San Agustín) utcáin barangolva, a fehérre meszelt falak mit sem sejtetnek abból a csodából, amit ezek a kívülről egyszerűnek tűnő házak belül rejtegetnek. A mára világhírű esemény, 2012 óta, az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség címével is büszkélkedik.

További tippekért és friss infókért kövess a Facebookon!

© 2022–2026 Kása Heni · Spanyolban Otthon. A cikk szövege és fotói saját szellemi termékek, engedély nélküli másolásuk, átírással való közzétételük tilos. Átvételhez előzetes írásbeli hozzájárulás szükséges, a szerző nevével, a forrás megjelölésével és működő linkkel.